Szerző: Kiss Gyöngyi

A Sárközy Péter Alapítvány a Biokultúráért közhasznú alapítvány 2007. augusztus 26-án, vasárnap kirándulást szervezett Hortobágyra Rózsa Péter biokertész Vókonya tanyájára, ahol évente találkoznak a bioélet hívei. Szakmai bemutatók és kultúrális rendezvények mellett volt lehetőség a reformkonyha ízeinek kóstolására is. A helyszínen készült fotók megtekinthetőek a KÉPTÁR-ban.

Cukkínis lapcsánka, fából faragott borveder, világelső hármas gémeskút, parázson készült ősi étkek, a turistabuszba bámuló és útját elálló szürkemarhák, akik lehet, hogy csendes álldogálásukkal éppen gyászolták a már nyárson piruló áldozati társukat.

Nos így is felidézhetjük címszavakban az augusztus 26-i Országos Bio Főzőversenyt és Pásztortalálkozót. A hortobágyi Vókonya pusztán megrendezett egynapos fiesta azonban jóval több volt ennél: igazi ünnep, ahol a több ezer látogató egy kicsit visszatalálhatott a rég elveszni látszó gyökerekhez. Köszönet érte a Vókonya tanya tulajdonosának, Rózsa Péternek (mérlegeltem, de csak nem mertem megkérdezni tőle, van-e köze a másik Rózsához, a Sándorhoz), aki az országos esemény ötletgazdája volt, immár ötödször vállalva magára a házigazda tisztét is.

Az érdeklődők előadásokat hallgathattak meg a biogazdálkodásról, jelen lehettek a „HORTOBÁGY ÖRÖKÖS PÁSZTORA” díj átadásakor, majd vásárolhattak szebbnél szebb tárgyakat a kiállító kézművesek portékáiból.
A nappal fénypontja az ebéd volt, ki-ki válaszhatott a kiváló alapanyagokból készített, bográcsban főtt, nyárson sült ősi magyar pásztorételekből. Volt itt bivaly, szamár és rackajuh pörkölt, slambuc, öreglebbencs és csülköskáposzta, de nyárson forgó ökör és mangalicamalac sült is. A bátrak lovagolhattak, a kényelmesebbek pedig pásztordalokat hallgathattak, hogy lélekben készüljenek az esti parádés, közös táncházra, a népviseletbe öltözött pásztorokkal és hivatásos muzsikusokkal, táncosokkal karöltve.

A Piliscsabai Bioklub tagjai – élükön Solti Gáborral, községünk bio főpásztorával, örömmel fedezték fel Schaffer Erzsit, a Nők Lapja főmunkatársát, aki könyveit dedikálta és egy kis közönségtalálkozót is rögtönzött. Ő mondta: a paraszti tudás, a földművelés, az állattartás az emberi munka csúcsa.
Ez a Hortobágyon töltött szép nap ebben erősített meg valamennyiünket: a tágas, otthonos pusztán békésen vonuló hatalmas csordák, a bivalyok, lovak, szamarak, na meg a vendégek lába körül pityegő kopasznyakú tyúkok, peckes libacsapatok mind-mind a természet rendjét követik; az őket gondozók pedig tudják és betartják a legnagyobb törvényt.